MENÜ
Magányban...
"Ha csak önmagamban hiszek,de a felém nyújtott kezekben nem:lezuhanok(...) Rossz egyedüllét az, amikor senkiben sem bízunk. Ez a terméktelen, rideg csontmagány. A sivár egyedüllét."

 

"Elfojtott dühömet ne lássa más Csak a falak őrizzék titkomat Mert bennem őrült láng ragyog Én idelenn idegen vagyok."
*
"A novembert csak a magányos lelkek hiszik végzetesen szomorú hónapnak. De a magányra ítéltek szomorkásak a legszebb májusi napokon, estéken is. Nem az évszakokkal nehéz megbékélni, sokkal inkább az egyedülvalósággal. Azzal lehetetlen."
*
"Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki?"
*
"Félek bárkinek is elmondani, mennyire szeretem, mert akkor rájönnének, mennyire magányos vagyok."
*
"Az utcában azt mondták róla, hogy ennek a nőnek nincs szíve, és ami igaz, senkije se volt, aki utánanézett volna a szívének."
"A csendet hallgatom, a csend, az jó barát. A gyertya lángja ég, Benne egy új világ."
*
"Mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár?"
*
"Így vagy úgy - egy embernek önmagában semmi esélye sincs."
*
"Nem számít, hol vagy, gyere és ments meg! Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok."
"A Szépség, csakúgy, mint a Bölcsesség, leginkább a magányos hódolókat kedveli."
*
"Néha magányos vagyok, és nem könnyű, de ez az ára annak, hogy kitaláld, mit akarsz kezdeni magaddal."
*
"Körülöttetek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni - azt már nem."
*
"A magány ellentétpárja nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség."
*
"Álltál-e már magadra hagyva, messze, isten s egy jó szív nélkül puszta-szélben, ádáz sorsod kezétől megsebezve, s a dúlt kínt büszke csendben hordva mélyen?"
*
"Tél elmúlhat, vihar csitulhat, mert természet rendje, hogy mindenre más jön, de van-e tavasza, csak egyszer is lesz-e az embereknek, apám s anyám szívének."
*
"A magány az elmének az, ami a diéta a testnek."
*
"Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad."
*
"A magánosság az ördög országai közt a legkedvesebb."
*
"Amikor vége az utolsó dalnak is, És a varázslat szétfoszlott már, Mi lesz veled? Egyedül hagy a zajos tömeg, Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed."
*
"zenem a felkelő Napnak, Hogy nem mindenkire Ragyog, Mert az árnyék foltjai sötétek, Nagyok."
"Tengernyi ember vehet körül, mégis magányos vagyok. Olyankor rád gondolok."
*
"Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek."
*
"Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié."
*
"Szeress annyi embert, ahányat csak tudsz. A szerelem okozta kínok nem mérhetők a magányosság okozta bánathoz."
*
"Idegen város, idegen arcok, Félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, Nekik más maradsz."
*
"Ellenség, jóbarát, Végeztem veletek; Senkit nem gyűlölök, Senkit nem szeretek."
*
"Arcod keresem a naplementében, amit máshonnan látunk, Te meg Én. Neked az óceánról ragyog vissza, nekem a fák közt szűrődik át a fény."
*
"Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat."
*
"Ha emléked éled mit nem talál éned s kivár a múlt, de sivár és rút; mert apad a kút..."
*
"Arra törekedj, hogy egyedül is jó társaságban légy!"
*
"Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak, én és valaki, Valaki, akit nem ismerek, És akiről még tudnom sem szabad: Bár jobban szeretem, mint magamat."
*
"Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem, Egy gyenge mondat vigasztal: egyedül jobb nekem."
*
"Nem szerettem Soha Náladnál senkit busongóbban, Vágyóbban és ismerőbben, Tenger-rosszban és csermelynyi jóban, Ahogy vagy és aki vagy."
*
"Elhatalmasodtak boldog emlékei, és megsemmisítették, amit józansága már-már felépített. Az ész hiába küzd az ilyen emlékekkel; szigorú próbálkozásai csak erősítik varázsukat."
*
"Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni."
*
"Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől."
*
"Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor."



 

Asztali nézet